Névadóink

Mindszenty József /Pehm József/ 1892 márciusában született Csehimindszenten, 1975. május 6-án halt meg Bécsben. Katolikus pap, bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása. 1915-ben szentelték pappá, majd 1917 januárjában lett a zalaegerszegi állami gimnázium hittanára. 1919-től 1944-ig Zalaegerszegen szolgált plébánosként. Korszerű egyházközséget és elmélyült hitéletet alakított ki. A városban ferences templomot, a Notre Dame nővéreknek rendházat és tanítóképzőt, elemi és polgári iskolát építtetett, szeretetotthont alapított a rászorulóknak, továbbá támogatta a szegény sorsú diákokat gimnáziumi tanulmányuk idején. A Szombathelyi Egyházmegye zalai részének püspöki biztosaként 19 új templomot, 7 plébániaépületet, 9 misézőhelyet és 12 iskolát emeltetett, majd ezek köré megszervezte a katolikus közösségek életét. XII. Pius pápa 1944-ben nevezte ki veszprémi püspökké. Amikor a második világháború katonai eseményei elérték a Dunántúlt, több egyházi vezetővel együtt követelte a harcok beszüntetését. Emiatt a nyilasok letartóztatták. 1945 húsvétján, a szovjet csapatok bevonulásakor szabadult ki. XII. Pius pápa 1945-ben Esztergom érsekévé, majd a következő évben bíborossá nevezte ki. Mindszenty József tiltakozott az egyházi iskolák és intézmények államosítása, illetve megszüntetése ellen, emiatt konfliktusba került a hatalommal. Az egyházellenes államhatalom 1948-ban letartóztatta, majd testi és lelki kínzások után, 1949-ben koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Az 1956-os forradalom napjaiban, nyolcévi rabság után kiszabadították fogságából. Híres november 3-ai rádióbeszédében kiállt a nemzeti szabadságharc céljai mellett. Mikor másnap a szovjet csapatok megtámadták a fővárost, az amerikai nagykövetségen kért menedéket. 1971-ben a magyar kormány és a Vatikán közötti megállapodás értelmében elhagyhatta Magyarországot és Rómába utazott. 1975-ben bekövetkezett haláláig a Vatikánban, majd Bécsben élt. Végakaratának megfelelően Mariazellben temették el, 1990-ben rehabilitálták, hamvait 1991-ben hozták haza, s helyezték végső nyugalomra az esztergomi bazilika kriptájában. Boldoggá avatási eljárása folyamatban van.

Mindszenty József

Széchenyi István 1791. szeptember 21-én született olyan családban, melyet évszázadok óta a haza boldogítóinak neveznek, mondhatnánk, a közjó szolgálata családi hagyománynak számított. Élete céljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki. A népek szeretete, haladásba vetett hite, alkotó szenvedélye, szívós gyakorlati munkássága a magyar történelem nagyjai közé emeli. Amikor nevét példaként említjük, kirajzolódik előttünk a "magyar", aki kifogyhatatlan energiáját hazája megváltoztatásának szentelte. Írásaiban fellelhetjük prófétai tanításait, azt a szellemi örökséget, mellyel Széchenyi ma is tanítónk, számunkra is időszerű élete műve. Ma, ebben az önzetlen, hálát, jutalmat nem váró áldozatvállalásban kell megtalálnunk és meghallanunk a nekünk szóló Széchenyit, a ma is korszerű államférfit, aki magatartásával, gondolataival hagyott ránk ma is megfontolandó örökséget, jellemével követendő példát. Életműve, hazaszeretete minden magyarnak példaképe kell, hogy legyen. A név kötelez tanárt, diákot.

"Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élete kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utós erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik."

/Arany János: Széchenyi emlékezete/

Széchenyi István